Itt a tavasz és talán újra éled a Pesti Gonzo, ha mással nem is, egy kis elmélkedéssel biztos. Hogyan lehet két ismerőssel egy új ismeretlent teremteni úgy, hogy morálisan megingathatatlanok legyünk.

Szóval az úgy kezdődött, hogy egész nap azon dolgoztam, hogy vajon mit kell érteni az alatt, hogy fényevés. Mi az, hogyan kell csinálni, és aki csinálja, miért csinálja? Nyilván azért, mert nem tudják, hogy a fényt nem enni kell, hanem inni. Ez a probléma levezetés pont annyira volt rövid, mint amennyire a remény, hogy iszok egy fényt. Zárva volt. (kezdőknek: a fény a szénsavas vodka)Na, most akkor pótolni kell valahogy az élményt: legyen benne szóda, de ne csak úgy pőrén, meg ne is citromosan, mert azt unom, na meg ugye üssön is, de aztán meg mégse gondolja má’ senki, hogy alkoholista vagyok. Szóval kérni kell úgy magába egy vodkát, meg külön egy rozé fröccsöt. Ha megkérdezte volna valaki, hogy én ezt úgy együtt-e, akkor természetesen, mondom, hogy dehogy. Így már kész is a koktél, ami a legenda szerint képes a vodkát az agyba, az ízt a szájba az összes többit meg a gyomorba küldeni.

Nem kell lögybölni a gagyi pohár falán a bort és mondani, hogy hmm. Egyszerűen csak be kell rúgni…