Itt a tavasz és talán újra éled a Pesti Gonzo, ha mással nem is, egy kis elmélkedéssel biztos. Hogyan lehet két ismerőssel egy új ismeretlent teremteni úgy, hogy morálisan megingathatatlanok legyünk.
Szóval az úgy kezdődött, hogy egész nap azon dolgoztam, hogy vajon mit kell érteni az alatt, hogy fényevés. Mi az, hogyan kell csinálni, és aki csinálja, miért csinálja? Nyilván azért, mert nem tudják, hogy a fényt nem enni kell, hanem inni. Ez a probléma levezetés pont annyira volt rövid, mint amennyire a remény, hogy iszok egy fényt. Zárva volt. (kezdőknek: a fény a szénsavas vodka)Na, most akkor pótolni kell valahogy az élményt: legyen benne szóda, de ne csak úgy pőrén, meg ne is citromosan, mert azt unom, na meg ugye üssön is, de aztán meg mégse gondolja má’ senki, hogy alkoholista vagyok. Szóval kérni kell úgy magába egy vodkát, meg külön egy rozé fröccsöt. Ha megkérdezte volna valaki, hogy én ezt úgy együtt-e, akkor természetesen, mondom, hogy dehogy. Így már kész is a koktél, ami a legenda szerint képes a vodkát az agyba, az ízt a szájba az összes többit meg a gyomorba küldeni.
Nem kell lögybölni a gagyi pohár falán a bort és mondani, hogy hmm. Egyszerűen csak be kell rúgni…
Proli pokrócon, egy lakótelep közepén meleg fröccsöt iszunk, lopott Spar-os kosárból. Hihetetlen, hogy a babajátékok és a goa tárgykultúrája milyen közel állnak egymáshoz. Műanyag, fényes, színes karikák, kockák, gömbök. Ugyanúgy lefoglal egy hat hónapos gyereket, mint egy harminc éves felnőttet. De nekünk mennyivel nehezebb hétről hétre újra lelkesedni…
A pengetők olyanok, mint a lányok, örökre sosem vesznek el. Néha nem találod egyiket, másikat, néha felbukkannak a régiek. Van, amelyiknek örülsz, van, amelyikről már lemondtál. Olyan is van, hogy éppen egy sincs, akkor veszel egy újat. És persze van, amit sajnálsz, hogy elvesztettél egy időre valahol egy zűrős éjszakán. A legtöbb gitárosnak viszont minimum két pengetője van. Egy lágyabb és egy keményebb. De mindig van egy olyan pengető, ami nélkül nem tudsz létezni.
Instant buli, instant érzelmekkel. Egy féltől kezdek jó fej lenni. Felismerem még, hogy kivel jöttem, de már nem érdekel. Akikkel jöttem pedig nem tudják már eldönteni, kivel vagyok. Futósoron jönnek a gyümölcsös shotok, de a vodka szóda mindent visz. A lány azt mondja, nem tetszik neki a zene, közben mégis úgy jár a csípője mintha muszáj lenne. A második féltől elvesztem az eszem, és egy kicsit azt is, aki fontos lenne. Máshoz megyek hajnalban, mint akire gondolok. Féltem magam, önző vagyok.
1.,
.jpg)
Utána a szokásos obszcén poénkodások, ivás, és kikötés a Gödörben. Hosszú lépés, nagyfröccs. Már én se tudom, mit kértem. A pultos se. Végül megkívántam a rövidet, szőlő pálinkát kértem. A szervezetet nem lehet becsapni. És akkor szembejön, a nyuszis lány, akiért egyszer már össze tudtam törni. Elém áll, csak néz. Nézek, próbálok valami részegesen vicceset mondani. Aztán megcsókolom. Állunk így egy pár percig, majd megcsókol még egyszer és elmegy. Teszem a kötelező Gödör-kört, kilyukadok a túloldalon. És találkozok, akivel nem kéne. A szeretett nővér. Flört, varázs, csók…én sem értem. De ő is hazamegy. Mintha aznap csak búcsúcsókokat kapnék. Inkább még egy rövid, és beténfergek a tánctérre. Végre megtalálom a hasonlóan kásás tekintetű lányokat. Homályos a szemük, de szépek. (ide az a szó illett volna, hogy gyönyörűek, de állítólag túl sokat mondom ezt ki, és már elhasználódott)
