Rég beszélgettem már emberekkel és most mindent el akarok mondani. Összeszedtem magam és pár történetet, amikre emlékszem.
Józanabbul nézett rám, mintha józan lenne. Igazinak éreztem, mintha igaz lenne. Függni kezdtem a tekintetétől. Belülről mozgatott, belém mozgott. Megszűrt mindent körülöttem. Csak nézni akartam az arcát. Arra kértem maradjon csendben. Csak így hallom a hangját…
Hátam mögé állt, megfogta a farkamat és megkérdezte, hogy dugunk-e ma. Elvettem a kezét, közben befejeztem a sztorit, amit a többieknek mondtam, kiittam a rumot a poharamból, majd hozzá hajoltam és azt mondtam, hogy nem.
Ő elment hányni.
m
Csak az ajtóig jutok az Akácfában. Hosszú percek után egy kólára tudom magam rávenni. Már a 160 ft-os Jagert sem kívánom. Mozizok, parázok, röhögök. A pultnál go-go táncos lányok isszák a kétszáz forintos maci fröccsöt, egy betépődött goás gyerek meg kutyát sétáltat az asztalok között. Összetörik egy sörös üveg, egy pillanatra kimerevedik minden. Balhé lesz vagy röhögés. Felordítnak, hogy 11-es! Végülis egy sportkocsmában vagyunk. Röhögés lett a vége. Erre a pillanatra lépet be 8 mexikói és Lionel Ricsi. Megszomjaztak. Egyetlen srác érti csak, hogy miért nem fogok ma alkoholt inni. Egy szegedi punk gyerek, aki pár napja nyíratta le a vörös taraját, hogy munkát kapjon pesten. Asszimilálódni kell!
d
Azt mondták fasz voltam. Felálltam és ott hagytam őket az asztalnál. Magamtól még sosem akartam lemenni a Gödörbe Balkán Beatsre, most is csak vittek magukkal. Ittam előtte 6-7 Jagert, és egyet meg kiöntöttem. Nem direkt. De utólag tetszett, ahogy a pultnál végig folyt a tiszta poharakon. Csináltam egy kis plusz munkát a kedvenc pultosomnak.
A fekete löttyöktől tudtam annyira sértődékeny és bátor lenni, hogy megtaláljam a legszebb lányt a tömegben. Ha tehetném újra és újra megtalálnám.
m
Amikor olyan kevesen vannak egy buliban, hogy észreveszed, milyen helyes a ruhatáros lány, és már majdnem név szerint ismered a közönséget…
Csak 11-kor találkoztunk az Akácfában. El kellet ütnöm addig az időt. Gondoltam tekerek egy cigit és eszek egy fánkot. A legdurvább amszterdami flasheim jöttek elő. Hajnali 1-kor már bírtam kommunikálni.
a
Péntek reggel van. A Kegyeleti múzeumban egy talpig részeg nőnek, a múzeum igazgatójának megnyitóját hallgatom. Mozog a szája, beszél valamit az emlékezés fontosságáról, közben dülöngélve ölelgeti az embereket. Becsavart egy üveg whiskeyt, mert izgult. Kivételesen más részegsége tetté abszurddá a helyzetet, nem az enyém. Nem tudom, hogy ez a múzeumigazgató vagy az a kurva volt-e a szánalmasabb, aki a Corvin mozinál 15 lépés alatt 3000-ről 1000 Ft-ra degradálta a szexuális lehetőségeit. Mondtam neki, hogy nem. Erre ő: legalább egy ötszázast nem tudsz adni?
…rohadt mérges voltam. Elkezdett beszélni, nem vigyázott rám, ott hagyott.
