Szart se látok, de mégis felveszem a napszemüvegem. Nem azért hordunk napszemüveget, hogy ne süssön szemünkbe a nap, hanem hogy ne lássák a szemünket. Kinézek az ablakon, látom, a Piaf már bezárt. Lassan innen is menni kell. A vodka szódához, már nincs jég és citrom… a vodka meg már több órája elfogyott. Gines vizet iszunk. A részeg lány tüzet kért, mondom nincsen, erre elveszi tőlem a gyufásdobozt. A gyufásdobozban nem gyufa volt. Ha már kinyitotta húztunk egyet… búcsú csík.
Teletömve ülünk egy Twingoban. Minden ablak lehúzva, a magnóból pedig Buju Banton üvölt. A pirosnál mellénk gördül egy rendőrautó. Ránk tör az egyetemes érzés, hogy maradjunk kussban. Füstölnek a cigik, bűzlenek a piás üvegek és ráadásul a Twingo csak négy személyes. A lámpa sárgáról zöldre vált, felemelkedik a kuplung, a junkie srác kipörgeti a kerekeket és kezében egy ganjával kiordít az ablakon:
- Húúúú, öten vagyunk és be vagyunk szívva!!!
Egyébként hatan ültünk a kocsiban.
*
Van abban valami elszomorító, mikor egy sértődött és hiú ex-csajod alkohol után nyúlva bátran felkínálkozik, és még az sem érdekli, hogy mással vagy. De azért annyira mégsem volt elszomorító, hogy ne ezen röhögjek hazáig. Ez az egyetlen sms, amit megtartottam tőle.
A két ünnep között tartottam egy méregtelenítő estét. Kijött belőlem minden, amit akkor feleslegesnek talált a szervezetem. Megittam egy üveg whiskey-t. Hajnali 5-kor elindultam a Corvintetőre. Még tartott a Rewind.
Volt egy lány, akivel egy ideje néztük egymást. Na meg persze néha nem csak néztük… Most végre senki nem zavart és a piától még inkább jó ötletnek tűnt felmenni hozzá.
Az első kör után még mindig részeg voltam, felkeltem, hogy kimegyek wc-re, de ahogy ilyenkor szokott, minden forgott körülöttem. Szóval elmentem, aztán elmentem hányni. Aztán meg hazamentem. Amúgy jól szopnak a szegedi lányok. Is.
